ZselenszkyZselenszky Tamás

[...]

YX
- "A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani." Lacika - 7 éves

Ott még van tudás.... egy kevés... mi lehetne a gyermekeinkből, ha nem ölnénk ki belőlük a hozott tudást????
:(

én
- mondtam:)

YX
- Jojó. Tudom. De ha ott lennék nem tudom hogy fognék neki.
Illetve de.... asszem....

én
- nalássa

YX
- De..... azért megkérdezném erről magát es, ha nem haragszik. Néccemköszt. Egyszercsak.

én
- 1. ez nem hozott tudás, mert nem tudás... hanem az egy olyan állapot, amikor még a lelkünkkel könnyen tartjuk a kapcsolatot... Ezt az állapotot neveli ki az oktatási rendszer... meg a tévé... meg a szülők, ha tompák. Ezt takarja el a sok rárakódó baromság. A gyermeknek a lélek világa is természetes, de, ha hét évig azt látja, hogy a világ mégsem olyan, akkor elhiszi, és elfárad, és átáll.
2. Az iskola azon van, hogy felkészítsen a hazugságvilágban való evickélésre, szlalomozásra. Ha a lelket is sikerül eltakarnia, akkor az érvényesülésre is. Ezt csakis érző, bölcs, szeretet-szülők, nagyszülők tudják kompenzálni, ha erőben hatnak.
3. mennem kell fürödni:)

[...]

XY
- Elmondaná egy álmát, amit mostanában álmodott?

én
- Egy vörös sziklás hegy mélyében voltam... olyan volt, mintha egy állat ürege lett volna. Beszivárgott a fény. Két fémtárgyat magamhoz vettem - nem értettem mik azok - és kikúsztam a világba. A bejáratnál egy kutya szerű - róka, farkas, de nincs olyan itt, amilyen az volt - lény várt, hogy a kibújásom után a testével melegítsen. Szeretetet éreztem. Ahogyan az ember oda tud lenni a kutyájáért, olyat.
A következő kép az volt, hogy egy vitorlás hajóról lelépek. Egy folyón hajózva értünk arra a helyre. A parton egy szőlőskert díszes kapujában megálltam, és elém jött egy vézna, száradt vér barna lepelbe csavart testű pap. Azt mondta, hogy látja bennem a bölcsességet, és a jót, ezért tüzet fog adni nekem, de a kezemben kell elvinnem.
Erre letérdeltem, és a földről, a kapu mellett két oldalt álló fenyők, vagy cédrusok lehullott, száraz leveleit gyűjtöttem a tenyerembe, és egy bőrlapocskára téve átvettem a tüzet a paptól. Ezt a levélcsomót a bőrlapkán gyújtottuk meg, és én a tenyerembe vettem a tüzet. Megköszöntem, és örültem.
Itt ébredtem fel.
---------
Az előzmény az volt, hogy a lefekvéskori imámba tegnap azt is belefoglaltam, hogy "adj még a lelkedből a lelkünkhöz, hogy gyógyíthassuk a világot"...
Talán ebből eredhetett az álom.

Tudom, durva... nézzünk növény-állat pornót inkább...

[...]

Egy olyan cikkre reagálva, amelyben a nő elmondja, milyen férfiakat szeretne:

én
- annyira semmilyen, üres, ocsmondáréjjj, érzéketlen, leszarom világ van, hogy ma ezt már meg kell fogalmazni, hogy legyen valami... de akkor sem lesz... nem ettől lesz.

YX
- Ez utópia. Ilyen nincs. Ma. Vagy talán van, de ritka, mint a fehér holló. De/és abba nem kezdek bele, hogy a nők mindegyike sem feltétlenül érdemli ezt meg. Ma. És aki nagyon nem érdemli meg, az azért valahogy (mindig) kap egy fehér hollót. És szétgyalázza (magát is vele). Érthetetlen. Haggyukis.

én
- eleve azért lehetnek igénytelenek a fiúk (nem férfiak, kurvára nem) mert a lányok feladták a királylányságot,a tartást.. az igényességet...
ezt asszem már kifejtettem régebben... ha a lányok, nők kiegyenesednének... a fiúknak lovagoknak kellene lenniük ahhoz, hogy elérjék őket.
azok a lányok, akik ingyen kurvákként élnek, az egész női nemet sodorták/ják ilyen szar helyzetbe

a legutóbbi néhány fiatal nemzedék nem értette miért kell az "ósdi" népi hagyományrendszer a mindennapokban... "rabság", meg "elavult", "nyűg" - mondták... szabadok akartak lenni, és szabadosak...
most megláthatják, mi volt az értelme... most, hogy nélküle összedől a világ

YX
- Mert a lányokból görnyedő traktorvezetőt, meg gépírónőt csináltak a szocialista évek. "Büszkeséggel". Trendiség volt.

én
- bedőltek a rendszer keselyűinek... az az egész rendszer arra tett fogadalmat, hogy "a múltat végképp eltörölni, rabszolga had, indulj velünk"
egy szerves egységet darabolt fel és tett szervetlenné...
egy élő hagyományt ideologizált halottá.

benső jóság, bölcsesség, erény tudna csak kivetülni a külvilágba, hogy azt jobbá tegye...
ha az nincs, akkor jön jól a népi hagyomány, hogy ezek megléte nélkül is segítsen a világnak nem összeomlani...
ám, amikor ezt a hagyományt kivonták a képletből, a védvonal megszűnt, és a dolgok rosszra fordultak.
a fiatal emberek régen is gyengék voltak, és most is; ez természetes... de régen volt ilyen védvonal, ma már nincsen.
szabadságot akarnak, és szabadosság lesz csak...
könnyű utat akarnak, és szajhák útjává teszik...
ára van csak a dolgoknak, de értéke már nincsen...
a férfiak pedig, akik semmiért is százat kapnak, nem fáradnak adni is érte.

Amit most fogok mondani, a Keleti nők helyzetével kapcsolatos inkább.
Más "kultúra" tükrében: tessenek megnézni a menekültek szokásrendjében a nők szerepét! a nő ott nem ember, nem ülhet az asztalhoz, tisztátalan, a férfi romlásának oka... csak szolga, eltakarandó, szexrabszolga kislány korától...
a gyermekeit felügyelheti, de az apa, és az Írás nevelheti csak.
meg lehet nézni, hogy anyai nevelés nélkül milyen embereket termel ki.
empátia nuku... érzelmi sivárság. elvesség, fanatizmus... mások leigázása sima ügy, hitetlenek mehetnek a levesbe... sec perc... semmi gyengédség...
(van kivétel, ahol lopva titokban mégis volt anya-fiú kapcsolat)
a durva az, hogy ez egy körkörös folyamat.
ha nincs anya-gyermek nevelős, lelki kapcsolat, akkor olyanok lesznek a férfiak, mint náluk...
ééééés, ha olyanok a férfiak, mint náluk - meg lehet nézni - akkor a nők állatokként lesznek kezelve, és nem lesz anya-gyermek nevelős, lelki kapcsolat.
Ki, melyik fél törheti meg ezt a visszacsatolós, körkörös átkot?
Ki kezdi?
Senki?
A nők?
A férfiak?
az tudja megtörni, aki érez... a nők.
de az tudna engedni, tenni is, aki sajnos nem érez... a férfiak.
így maradtak?
így maradnak?

Az ironikus az, hogy
Keleten a nők annyira tehetetlenek, hogy azért omlik össze a világ nélkülük..
Nyugaton pedig a mindent üveggyöngyökért eltékozlás, és leszarás, és nemtörődömség miatt omlik össze a világ nélkülük.
A nőkben látom a reményt.
Ők a világ reménye. Biztatom Őket.
Abban a pillanatban, amikor a nők kiegyenesednek, és szerethetnek, és akarnak is erényesnek lenni, és bölcsnek lenni, és gondoskodni...és királynők lesznek mindannyian, a világ virágozni kezd.
Nem kell elhinni nekem, de mondom, hogy így lesz... és kívánom, hogy így legyen! Azért mondom el, mert tudniuk kell a nőknek, hogy hiszek bennük, és remélem, hogy erőt vesznek magukon egyszer.

Nem nőmozgalmakra, meg gyűlölködős nőforradalmakra gondolok, hanem benső királynőségre, amely tündökölve megmenti a világot. Átadódik anyáról gyermekre, és a gyermekek onnantól nem kegyetlenek, és fanatikusok, hanem emberségesek, és nyitottak, együtt érzők tudnak majd lenni. Aki értéket örököl a szívében, az értéket lát mindenben. Ezt az értéket az anya tudja átörökíteni. Az atyák a bölcsességet, az anyák az együttérzést, kegyelmet.
Sosem lesznek ott olyan atyák, akik bölcsességet tudnának tovább adni, ha nem lehetnek olyan anyák, akik együttérzést adhatnak tovább.

A lények megvilágosodását hogyan segíthetnénk jobban elő, mint, ha az alapfeltételeket biztosítjuk; a földi létet eleve könnyebbé tesszük. S, mi tehetné könnyebbé, mint egy jó társadalom? Jó társadalmat benső érzelmi, értelmi magasság tud előidézni. Benső bölcsesség tud kívül jó világot előidézni. Benső világosság tud a külvilágra tündökölni. Ilyen benső bölcsesség, és világosság az anyától, és az apától származhat. Hogyan legyenek olyan anyák, apák, akiktől bölcsesség, világosság származhat, ha sosem töritek meg a körkörös, visszacsatolós átkot?

Ti vagytok, akik megtörhetitek, azzal, hogy királynőkké lesztek bensőtökben.

YX
No igen. Napi 12-ben robotolva (+másik 6 óra otthon meg utazás) elég nehéz még királynősködni is...
Illetve lehet. De közös ragyogtatás kell hozzá. Ha csak a nő pakol bele: belehal.

én
- Ebbe halnak bele... és nem csak önök, hanem a bolygó. A kölcsönös ragyogtatás jogos:).
Ha királynősködnének, nem kellene napi 12-ben robotolni, plusz másik 6 óra otthon, meg utazás."ragyogtatnunk, no és ragyognunk kell..."
én elmondtam, nem kell elhinni... hanem ki kell próbálni..
ha nem próbálják ki, kipusztulunk:)

nem kell elhinni... csak elmondtam, hogy el legyen mondva.

tudom, idegesítő a tehetetlenség, meg a felelősség...
és azt is, hogy egy fecske nem csinál nyarat...
de ez van.

Mondom, ezt inkább a Keleti nők helyzetéről mondtam, de hiszem, hogy a bolygó női összefogva, és emelkedve bármilyen csodára képesek lehetnek.

Hazai viszonylatban, az oktatásban nem tudnak mindent megtanítani a gyerekeknek. Van, amire a nagyszülőknek, szülőknek kell megtanítaniuk őket. Ha nincsen a szó teljes, jó értelmében vehető anyjuk, apjuk, nagyanyjuk, nagyapjuk, aki bölcsességét, együttérzését, világnézetét megossza velük, akkor marad az oktatási rendszer, ami kevés.

[...]

YX
- a lehetetlenre vállalkozni lehetetlen,vagy ez az egyetlen lehetőség?

én
- akik önként teszik, azoknak lehetőség, a többieknek feladat

YX
-senki sem tudta pontosan, hogy mi az az eredmény, ami az élete középpontjában áll, és hogy kinek a sorsa adott nagyobb lehetőséget a megtisztulásra.

én
- ha a távolságot nézzük, így van... de, ha az abszolútumhoz/tól viszonyítunk, akkor mindenkinek ugyanannyi a lehetősége...

aki az Egyhez viszonyít, az tudja; aki a sokadalomhoz, valóban nem tudja...

a módok mások, de a lehetőség mindenkinek ugyanannyi a megtisztulásra...

YX
- csak önként a szabad akarat juttat el a "célig",ha feladatnak tekinti valaki,az tehernek tűnhet,a "cél" mint teherként nehezedik rá

én
- bizony:)
nem az számít, mit kell megtenni, végigvinni, hanem az, hogy kik vagyunk, amikor végigvisszük, és kivé, mivé válunk általa...
MI közösen. :)

a nehéz könnyűvé lesz, felemelkedik, majd visszasüllyed, hogy magában a világot felemelje...

az önmegváltást követően a szív megesik, és visszafordul, hogy magát segítségül adja a nagy megváltáshoz...:)

a megeső szív az önkéntesség legnemesebb fajtája
...és a gondoskodás a lehetetlen egyik lehetséges fajtája:)
"Dunából a vizet kanállal kimerném" - mondja a népdal...

YX
- nem az számít,hogy mi mennyire lehetetlen,ugye?:)
a tények soha nem befolyásolhatnak

én
- nem az:)
az számít, hogy kik vagyunk, és kik lehetünk... hogy honnan jöttünk, hová tartunk, kivé leszünk... és, amíg itt vagyunk, segítsünk egymásnak eltalálni... a lehetetlen csak a sokadalomban van... de az Egyben minden lehetséges

YX
- végül azzá leszünk,honnan jöttünk,csak "innen" tűnik lehetetlennek :)

én
- így van:)
"a mennyből nézve már rég bent vagyunk, csak itt tűnik úgy, hogy van távolság"
a lehetséges legbelül van; a lehetetlen kívül...
a lehetetlen az elme tébolyában van; a lehetséges a lélek világos, élő valóságában

YX
- a lehetetlen,magának a lehetőségnek az árnyéka,mi a lehetőséget követi:)
az árnyék,a téboly,de a legsötétebb órában is látni kell a lehetőséget

én
- igen:)
a Nap éjjel is ott van, csak a bolygó másik oldalán.
szükség van az éjszakára is, hogy ne csak szemmel tudjuk látni...
akik nem csak szemmel látják, tudnak erről... és segítenek abban, hogy másoknak is sikerüljön tudni...
a lehetetlen a bonyodalom, a lehetséges az egyszerűség...

amíg a filozófia egyszerűsít, és összehoz, és magát útnak, nem célnak tekinti, addig áldás önmagára, és mindenkire...
ám, mihelyt önmagát tekinti célnak, és bonyolít, részleteibe köt, átokká válik önmagára, és másokra is...

felosztani, aprózni, bonyolítani nem más, mint zavarodottá lenni, és kirakósozni a romlás építőkockáival...
az aranyközépbe emelés, az összehozás, az EGYszerűsítés minősíthet megeső szívűvé, és a megeső szív gondoskodóvá...

az elme tébolyából a lélek valóságába a költészet-állapot, a mindig mindent újnak látás szent képessége, a gyermeki rácsodálkozás képessége, a szeretetben látva látás emel.
erről tudni egy ideális helyzet. ezt megélni pedig áldás.
Tudni róla nekünk áldás; megélni pedig másokra nézve is áldás.

az árnyék is áldás lehet ha a gondoskodásban áll...
a virágnak idő, és a teljes folyamat kell a kinyílásához...
ha kivesszük a bimbóból, és kinyitjuk, elsorvad...
a pillangóval szintén így van.
Erőlködnie kell a kibújáskor, hogy a szárnyai ereibe pumpálódhassanak a nedvek...
nem segíthetünk nekik; végig kell csinálniuk, hogy meglegyen.

a gondoskodás nem abban áll, hogy a dolgokat rendezgetjük az úton lépők körül... hanem, hogy a lelkükre mutatunk...
nem helyettük teszünk meg dolgokat, hanem ha félnének a lelkükre nézni, példaként járva mutatjuk, hogy nem kell...

jól beszélsz, YX :)
látni szoktam, ahogy XY-nal értekeztek:) bírom

YX
- csak én tudom,mennyire tisztelem és,hogy mennyire tisztellek téged is,nem is tudnám szavakba önteni,ez most lehetetlen számomra is:)talán mert az elmémmel szeretném kimondani,amit a szívemmel érzek:)

én
- kacsintottam, meghajoltam

YX
- valami Exupéry mondott valami hasonlót,hogy a szeretet/ tisztelet abban áll,ha két,vagy több ember nem egymást tekinti,hanem mind a kettő ugyanabba az irányba tekint:)

[...]

YX
- Kevés Szentekhez intézett kérés valósul meg mostanság, vagy csak nem tudunk róluk?
Vagy kevesebbet kérünk? Mert nem hiszünk sem a csodákban, sem a Szentekben?
Vagy/és nem tartanak méltónak ilyen ajándékokra minket a Szentek?
Mit gondolnak?

én
- A szenteket közbenjárásra kérhetjük...
a szentek annyit tehetnek, hogy szólnak az érdekünkben a feljebbieknek... angyaloknak... Hármaknak... és az Egynek...

példa: "Szt. Filumena, kérlek, járj közben érettünk, bűnösökért, hogy életünk jobb lehessen!, Hála neked, Filumena!"

pl. Szűz Máriához is szokás így imádkozni.
"Járj közben a Fiadnál, hogy megbocsásson nekünk!"

Az Atya az áldást árasztó, pártatlan jóság. A Fiú a bíra, aki az igazság, és ítél... de nem Ő mér, hanem Ő a mérték, akire tekintve mindennek, és mindenkinek megmutatkozik a kicsinysége, nagysága. Az Anya pedig a közbenjáró, az anyai kegy, aki a Fiúnak azt mondogatja: "édes fiam, ugyan már, ne légy annyira szigorú ezekkel a bűnösökkel! Kérlek, bocsáss meg nekik, mert gyengék, és nem tudják mit cselekszenek!"
A Szentlélek pedig, mindhárom előtt, mögött, előtt, és után... és mindháromban egyként benne van. Árad, fogad, él, és éltet.

A szentek maradványai, ereklyéi is gyógyító, áldó hatásúak lehetnek. Az Eget idézik a földre...
A mennyből egy "darabka" is mennyet idéz. A valóságból egy szikra is gyógyít.
Egy szent életű lény testébe leképeződik a valóság, a menny, az ég ereje, minősége. Nem a lény gyógyít, hanem ezek gyógyítanak általa. Mint a Napból csöppenő cseppek... amik csak a rosszat égetik ki... és a jót erősítik.

Valljuk be azért, hogy tulajdonképp miről van szó:
földi, piti dolgokhoz kérünk égi, frankósan mindent látott hozzájárulást...
Ők rálátnak a mi dolgink értelmére... sokszor kérünk értelmetlen dolgainkhoz segítséget.
Amikor értelmes dolgainkhoz kérünk, esélyesebb, hogy kapunk is.
A földi dolgok is az égi, abszolút mértékek, az elsődleges törvények szerint értelmesek. Ahhoz tartanak. Kellene tartaniuk.
Amikor ezektől távolító dolgainkhoz kérünk támogatást, az Ég valszeg ad is... de nem úgy, ahogyan mi elképzeljük, hanem úgy, ahogyan ténylegesen, az elsődleges törvények alapján támogatás az a támogatás.
Nem a piti dolgainkat, elképzeléseinket, félelmeinket, vágyakozásainkat kiszolgáló támogatást kapunk, hanem ezektől megszabadítót, ezeket feloldót, kiegészítőt.
Ezek alapján átgondolhatjuk, hogy a mi saját dolgainkkal kapcsolatban mi volt, hogy volt eddig.

Tudunk-e helyesen kérni?
Tudjuk-e, mi az, ami az ég szerint adatik, adódhat, és mi az, ami biztos nem?

Itt, sokak fel szokták hozni, hogy: "de hát, relatív, hogy kik a szentek. Ezeket kinevezik annak. Nem is biztos, hogy szentek, hanem mihez képest..."
Valóban. Szentek nem azok, akik rangjuk, kinevezésük, iktatásuk által a nagykönyvbe bejegyeztettek, hanem azok, akik valóban szentek. Égtől, minőségük által, jóságuk, tetteik által azok. A földön járó Ég, a pokolba lesütő napfény, a sötétségbe bevilágoló szeretet, a halál völgyében járó Élet.
Nem csak hordozzák a mennyet a földön, hanem képviselik is... és árasztják is.
Ők a földön járó Ég, és az Égben járó föld.
Megemelkednek, majd megeső szívvel a többiekért visszasüllyednek, és magukban az egész világot felemelik.

Akiknek azonnal hat az imájuk, azok a varázslók.
Varázslók csak teljes, tiszták lehetnek, akiknek még a gondolatai, benső, legtitkosabb szándékai is tiszták, jóságosak, szeretetteliek. A többieknek szerencsére nem azonnal, és nem teljes mértékben teljesülnek a kívánságai.
Az én rekordom 1997. körüli években volt. Három napra tudtam leredukálni a teljesülési időt. :)))
Utána jöttek a nők, a szakma, a pia, a hús... a félelem, a fájdalom, az arrogancia.
Most úgy 3-4 hónap teljesülési időnél járok kábé. Közre játszik az is, hogy már más dolgokért imádkozom.
Ismerjük be, ha valaki olyanért imádkozik, hogy "legyen meg az akaratod", vagy, hogy "legyen a legjobb, ahogy most ebben a közegben lehetséges"... és, hogy "szeress minket", szóval, ezeknek lemérhetetlen a teljesülési ideje. :)))
"Legyen a szeretteimnek a legjobb"... mondogatom... és nem számítok rá, ha esetleg kiderül, hogy nélkülem a legjobb nekik.

A legmagasabb fokozat, ha nincs külön az a szféra, amelyhez imádkoznánk... és mi. Ez belül keresendő. Ezzel azonosulni lehet. Az elméből kell csak imádkozni a lélekbe. Amikor teljességgel átlátunk, átlépünk az elme tébolyából a lélek valóságába, akkor szükségtelen az ima.
Akkor mi vagyunk az egész. Akkor a fényünk, és sötétségünk Világossággá teljesedik. Akkor a létünk, és halálunk Életté teljesedik. Akkor a káprázat Valóvá teljesedik.

Tranzverzális ima,
Longitudinális ima,
Spin/skalár ima.

:)
Az Információval a skalár/spin kommunikáció a legeredményesebb. Ehhez az elméből a szeretet költészet-állapotába helyeződve, a gyermeki rácsodálkozásban átláthatunk a lélek valóságába. A Forráshoz a legközelebb a Forrással azonos minőségűként lehetünk.
Nem külső, hanem szellemi-lelki-tudati benső minőségünk alapján.

Alacsony fokozat: kívánság imák. Szavak.
Jobb fokozat: áldó, jókívánság imák. Vers. Még szavakkal.
Legjobb fokozat: hála, gyönyörködés. Költészet állapot. Jelentéssel, nem szavakkal.
Már nem ima: azonosság.

« Újabb bejegyzésekRégebbi bejegyzések »
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14