ZselenszkyZselenszky Tamás

Méhdi beszélgetések

Nyílt, szóban lefolyt beszélgetések, email-ek, és közösségi oldalakról gyűjtött összeállítás

A beszélgetésekből csak a lényeges részek kerülnek közlésre, a beszélgető partnerek nevének kiírása nélkül.

18+

Agnosztikusoknak nevezzük azokat, akik szeretnének hinni, de nem tudnak. Az én vállalásom az, hogy a dalaimmal, verseimmel, írásaimmal, szavaimmal nekik segítek meglátni a láthatatlant.

Elmondom, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt. Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok!

[...]

YX
- Én annak örülök, hogy youtuben a hang anyagok alá nem lehet kommentelni :) Ez egy nagyon jó ötlet volt :)

én
- rendesen átgondoltam, hogy legyen-e engedélyezve a hozzászólás... de a célom nem az, hogy az emberek ott egymás véleményét befolyásolhassák... hanem az, hogy magukkal nézzenek szembe..és magukkal beszéljék meg legbelül, hogy mit éreznek...

YX
- Igen szerintem is ez volt e helyes döntés :)

én
- ismerem őket... és tudom, hogy eltántorodnak mások véleménye miatt... de a világnak most arra van szüksége, hogy Ők ne egymás véleményétől ijedjenek meg, hanem a saját érzelmeikkel, gondolataikkal tudjanak egyedül lenni...

XY
- én a király nélküli királyságot tartom lehetséges jó útnak. :)
van mérték, van út, van középpont, de azt nem az ember világi része teremti meg, hanem a finomabb. az istenit teremti közösen középre. nincs ember, aki méltó lehetne ma királynak. viszont van/lehet közös eszmerendszer, hitvallás, ami uralkodhat.

én
- a szakrális királyság is ilyen... mert az Egy a valódi király, és a Szt. Korona a földi helytartója. A személy, akit azzal felszentelnek, nem uralkodó, hanem csak képviseli, és érti, éli, és árasztja az Egy-et...
mintha minden a Szt. Koronán át áradna a király szívébe, aki szétosztaná.
így, tulképp úgy van királyság, hogy nincsen király:)...
-----
ha így vesszük, per pillanat Jézus a király Magyarországon... amíg nincsen senki, aki alkalmas is rá, és vállalja is...
amíg nincs emberkirály, addig a Szt. Korona a király-királynő... és a Szent Család uralkodik...
------
a baj ezzel csak az, hogy az emberek már csak tompa tömeg... és nem nép... már csak nép, és nem Nemzet... az akaratuk pedig félelemből, érdekből fakadó széthúzó akarat.
amit írtam, most is fennáll... az égi család a királyunk:)... de a tömeg csak tömeg, és nem egy az akarata.... elfordultak a lélektől... és belevesztek az elme tébolyába.

[...]

Elmondom, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt. Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok! Kívánom, hogy jöjjön, aki nálam jobban, szebben mondhatja, de amíg nem jön, én vállalom, hogy elmondom.
Nem vagyok rá méltó, hogy elmondjam, de, ha egész életemben azon gondolkodnék, hogy méltó vagyok-e, nem tennék semmit.
----------
A hangfelvételen hallható történethez a szerző, mint minden más szerző is, a saját életéből merítette a legtöbb ötletet, elemet. Ez, nem azt jelenti, hogy egy megtörtént esetet dolgoz fel. Az, hogy mivé válik a hallgatóban, az már a hallgató dolga. Mindenki magánügye; benső folyamat.
-----------
dióhéjban annyi, hogy csak szentek között valósulhat meg a demokrácia... és a házasság is csak szentek közt lenne tökéletes...
a szakrális királyság azért jó, mert, ha az emberek nem is szentek, de szentségre tekintenek fel egy akarattal... és ahhoz tartanak... a lélekhez tartva még a tökéletlenség is megnemesíthető.
----
a demokrácia ezért rossz... de amiért jó, az, hogy a nem szentek társadalmát nem engedi egy szintnél lejjebb süllyedni. minimális szinten, legalább a látszata meglehet a mihez tartásnak.
azonban, ha az európai mintájú királyság a "rendszer" amikor a "király" nem szent, és az emberek is tompák, akkor semmi sem állhat a szörnyűség útjába, és a süllyedés is határtalan.
------
paradoxon: amíg nem szent a vezető, és a nép, addig jobb a demokrácia... de a demokrácia sem valósulhat meg, csakis szentek között...
ergo: a demokrácia illúziója hatásos a visszaélések ellen...
----
az európai mintájú királyság, ha gonoszok uralkodnak tompák fölött, halálos, kegyetlen... és maximálisan legitimált a visszaélés...
a demokrácia, ha gonoszok uralkodnak tompák felett... egy szükséges rossz... érdekvédelmi rendszer...
-------
sorrend:
- az európai mintájú hatalom-királyság a leghalálosabb rendszer ilyen népminőséggel, és ilyen "elittel".
- az európai mintájú királyságnál jobban véd a demokrácia, de az is csak azért lehet rendszer, mert visszaélhet vele az "elit"... ha a demokrácia valaha is beteljesült volna, már betiltották volna.
- az egyetlen "rendszer", ami jó, és élő lehetne, az a szakrális királyság. Ez nem európai mintájú hatalom-királyság, hanem az erényt, az Életet, a Világosságot, a bölcsességet, a szeretetet, a gondoskodást megtestesítő, és a társadalom középpontjába emelő entitás.

[...]

XY
- A tudás csak illúzió!?

én
- Àlmodban tudod, hogy àlmodsz?

XY
- Azt àlmodom,hogy àlmodok.

én
- Jó a kérdés.
Álmunkban, általában nem tudjuk, hogy álmodunk. Mint valósághoz állunk hozzá az álomvilághoz. Ha valaki tudja, hogy álmodik, akkor legtöbbször, hirtelen felriad. Az a felismerés, hogy "de hát, álmodom", hirtelen felébredéshez vezet. Van, aki képes az álomban bent maradni úgy is, hogy tudja, hogy álmodik. Nem mindig tud bődületes frankóságokat művelni odabent, de az a minimum, hogy enyhén szólva másként érzi magát odabent emiatt.
--------------------
Ami az elme tébolyához tartozik, az illúzió; ami a lélek valósága, az valóság.
A tudás még az elmében jelenik meg, de a lélekre ébreszt.
A tudás először ismeret, annál teljesebb a tudás, annál teljesebb a megélt tudás, amely bölcsesség... ennél teljesebb a látva látás, amely a lélek valóságára lát... és ezt teljesíti az azonosság... a teljes azonosság a valósággal.
Aki álmában tudatos... az vagy felriad, vagy bennmarad ébresztgetni.
---------------------
Bocs, hogy csak most írtam... este dolgom volt...
éééés, a témában ajánlom a VI. Pátriárka szútrája c. könyvet.
Jó az Aranyvirág titka is...
-----------------------
Addig talán ez is megteszi:
http://zselenszky.hu/irasok/mehdi-levelei-smirnahoz/

XY
- Tehát nem tudjuk pontosan mikor álmodunk.

én
- van, aki tudja... de általában nem tudjuk

XY
- Amíg nem tudom, hogy ez a valóság ès nem álmodok addig a tudás is csak egy illúzió.

én
- Ez egy meglátás. A meglátás csak elme, a tudás már a lélekhez fordulás. Csak számunkra van így, és valóban csak addig, amíg nem tudjuk. - és ez nem a valóság:))) -
Attól, hogy itt éjszaka van, még van, aki tudja, hogy a Nap létezik, csak épp a bolygó másik oldalán jár. Mindenki meglátásától függetlenül Van.
Él a Valóság... és az Abszolútum. Aki tud róla, mesél róla... bár szavakkal kifejezhetetlen. Aki nem tud róla, vagy hisz, vagy nem. Ám, hitétől, vagy nem hitétől függetlenül Van.
Hittel lehet közeledni Hozzá... de megéléssel lehet meglátni. A szó kevés.

Van, ami csak akkor van, ha hiszünk benne: ez az elme tébolya.
Van, ami akkor is van, ha nem hiszünk benne: ez a lélek valósága.

XY
- Méhdi! Ez igaz, hogy nem lehet szavakkal kifejezni dolgokat, de úgy èrzem jól èrzèkelteted. ;-)

én
- amíg élek, tanulom, hogy lehetne jobban:)
köszönöm a bizalmat

[...]

Kisbetűvel nap - Zselenszky portré-rövidfilm (megjelenés 2016. 09. 28. - a Hold az Oroszlán szívében)

A filmben elhangzó gondolatok:

Nem vagyok egy matyóhímzés. Az esti imám eleje a gyengeségemért a bocs', aztán jön a hála, majd segítségkérés, hogy valami módon sikerüljön gyógyítani a világot... és a vége jókívánság. Ja, és ismer vallás-független imát? Na, Ön előtt az ember, aki ilyet tol. Egy könyvem így kezdődik, idézem: " Elmondom, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt. Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok! Kívánom, hogy jöjjön ilyen ember, de, amíg nem jön, én vállalom, hogy elmondom."
Kívánom, hogy jöjjön.
Addig adom az Éghez az arcom. Kell egy arc a dödögés mögé, különben a lovat a vájúhoz hiába, ugye. Tessék! Zselenszky vagyok. Nem kell alakoskodni, út felett lebegni, illatosat böfögni ahhoz, hogy a magasságok feletti mélységbe láthassunk! Elég felfedezni magunkban a mindenkiben ugyanolyan isteni szikrát, és hűnek akarni maradni hozzá. Húsz éve járom a kocsmák, bisztrók, borozók pincéit, hogy szívjam a füstöt, igyam a szeszt azokkal, akiket nem szeret más... de nekem a barátaim, a szeretteim! Kevesen aggódnak azokért, akiket a föld alá engednek szabadon! A rock n' roll nem egy tánc, ugye!

Vallások?
Közülük egy a tudomány is. Megtanították az embert az egyszerűség helyett a bonyolításra, a csodálkozás helyett az ítélkezésre. A valóság látása helyett a mérésre, a jelentéssel megélés helyett a szavakkal szólásra, a teljesség, végtelenség, örökkévalóság helyett az időre, a számosságra. A mérték helyett a sokra, a minőség helyett a mennyiségre, az egészség helyett a birtoklásra… a bölcsesség helyett az ismeretre, a szeretet helyett az üzletre, az adakozás helyett a kamatra. Megtanították a szívben élő valós égbolt látása helyett az asztrológiára, asztronómiára, az Egy helyett a sokadalomra, az erények helyett a megfejtésre. Elhitették velünk, hogy a nyugalomért gondolkodni kell, hogy a békéért háborúzni kell, hogy a megoldáshoz győzni kell… a természet felett, a többiek felett, és véletlenül sem önmagunk felett. Eredendő Világosságunkról fénnyel terelték el a figyelmünket, lelki-szellemi ébredettségünkből rávettek az elme útvesztőibe süllyedésre. Rávettek. Nem nyúltak hozzánk: mi engedtünk Nekik; és azóta is mi engedünk. A közönyből vallásra ébredtünk, abból hitre, abból tudásra, abból pedig bölcsességre lenne ildomos... bölcsességről látásra, és látásról teljességre.
Figyeljen... egy vallás elvileg spirituális; lélekhez közeli. A lélekben ott a béke. Akik közel vannak hozzá, azok nem ölik egymást, nem háborúznak, nem üzletelnek. Mocskolódni, bankszámla-számot kitenni nem valami spirituális. Jó, a legalján, ahol vagyok, volt, hogy én is kiabáltam részegen, hajnalban, öt macho tequila után, amikor az igazságérzetem három háztömbnyi volt... de én nem lettem megválasztva, megbízva népek által, hogy képviseljem a vallást, meg az etalon, zsír alapelveket. Ezek, meg... megválasztva ilyen csalók. Kisbetűvel vagyok nap. A kocsmák, konyhák, melóhelyek, lakónegyedek népéért jöttem. Ha rám lenne bízva az Ég Földön járása, és a Föld Égben járása, azt mondanám, építsünk a gyengeségeinkre, és legyünk barátok. Gyengeségre már lehet építeni, az valami; a "nagy vezető vagyok" lufikban semmi sincsen. Semmi. Rettegnek, hogy kiderül, ezért súlyos dolgokról kiabálnak, hogy az emberek szemében kiérdemeljék a fizetésüket. Isten meg, "fogja a fejét".
Kedvesek! A harc a lelkükért folyik; ne adják!

Tudta, van olyan, hogy agnosztikusság? Amikor sok milliárd ember hinni akar, de nem tud. Nem tud, mert megcsalták, akik az Isten önjelölt képviselőiként tetszelegnek, és lejáratják Őt ezek előtt a kedvesek előtt. Ők, meg azt hiszik, hogy az Egyben csalódtak, miközben nem benne. Róluk nem gondoskodik senki. Maximum beolvasztani, becsalogatni, ki-, és felhasználni, megfejni akarja Őket minden ilyen intézmény. Én jutottam nekik. Nem sok, de remélem, nem is kevés!

Ezért alkotok, élek. Bele is halok majd! Saját választás. Azt mondom, az ember legyen tisztában azzal, hogy elfogyasztásra kerül végül. A dolgok megtörténnek; nem dönthetjük el mik ezek, és mikor jönnek, de azt eldönthetjük, hogyan állunk meg bennük! Az életellenes minőségekkel tartunk-e, vagy az Élettel, Világossággal, szeretettel, bölcsességgel! Az elme tébolyával tartunk-e, vagy a lélek valóságával? Egymásból élünk-e, vagy egymásért? Egymástól csaljuk-e ki az erőt, vagy képesek vagyunk-e közvetlenül az Égtől elfogadni? Az önmegváltást követően, megeső szívvel odafordulunk-e a nagy megváltáshoz segítségül?
Hölgyeim, uraim? Megtiszteltetés volt Önökkel szolgálni! Elfogyasztásra kerülünk! Egyet azonban senki sem vehet el tőlünk: a döntést, hogy olaszosan akar felszolgálódni, vagy magyarosan!

Kérem, itt már mindenkinek rég tudnia kellene, hogy nem népek, nem emberek ütköznek egymással, hanem létprogramok. A mellérendelő az alárendelővel, az egymásból élő az egymásért élővel. A hétpróba adott; minden próbát a bölcsesség, és a szeretet által állhatjuk ki, ám, készülhetnek, hogy nem minden próbát azzal állnak ki, ha nyernek! Van olyan, amit azzal állhatnak ki, ha veszíteni képesek... másokért.
Azt is tudniuk kellene, hogy illúzió a balra, és jobbra irány; csak amerre bölcsek vezetnek szeretettel, arra van út, és nincs más irány, csak a fölfelé, vagy a lefelé! Válasszák a fölfelét!
A fölfelé: a befelé, a lélekhez tartó irány.

A költészet állapot a küszöb az elme tébolyából a lélek valóságára eszmélés útján. Az agy csak eddig vihet, innentől a szív veszi át... és a szívtől a lélek.
A költészet állapot is és poszt is, és privilégium is. A vers csak melléktermék. A legújabb kori, frissen bejött szerepkör egy bizalmi szerepkör. Ez a kiüresedett, darabszámban mérő korszak nélkülözni kénytelen a régi idők prófétáit, királyait, tanítóit, igaz papjait. A költők maradtak nekünk. Hozzájuk fordulhatunk, Ők ki mernek mondani olyat is, amiért a hivatalban lévőket már elbocsájtják. Ők legálisan lehetnek csodabogarak; benézhetnek a függöny mögé, és ha elmondják, hogy mit láttak ott, nem nézik hülyének Őket. Legyintenek rájuk; mondván: "áhh, költő"!
Képesek vallás-függetlenül beszélni olyan dolgokról, amikről max. a vallás mert mondani bármit is.
Egyesítsék magukban a bolygókat Nappá, az elemeket arannyá, a minőségeket Eggyé! Gondoskodni, és szeretni a legnagyobb metál! Akik még nem látják, látni fogják!

Na, ne féljenek! Elrejtettünk pár megoldást a versekben, dalokban, könyvekben. Jó utat! Tengerbe, műsztészek!

[...]

XYX
- "Nathaniel Messenger, hedonista örvendek
Azélőtt égi lény most egy ember a sok közül..."

én
- A Lefejtő 0.0. adását nézem... épp:)
megérezte kend? :))
mivel azt mondták XYXYY-nal, hogy ne tegyem fel tyúbra... most egy azt pótló portréfilmet vagyok kénytelen készíttetni épp:))
mostanában... amiben ugyanazt fogom elmondani összeszedettebben...
de, megnéztem most a felvételt, és bár 3 órás, és kicsit lassú... de végig mosolyoghattam, mert jó lett...
benne van sok értékes üzenet, és Önök is arany fejek voltak akkor is... máár.
37 éves voltam... Erzsébeten laktunk... és a hátamon lyukas a póló...:)))) ls KOzelt iszunk...

XY
- Nem tudom, ki olvasta Stefan Zweig Sakknovelláját (nekem kötelező olvasmány volt). Kísértetiesen visszaköszön a szakmai és emberi mindennapokban valamint világpolitikai történésekben, de analógia az ótestamentumi próféciákhoz is. A főhős a regény csúcspontján, miként bármilyen mezei próféta is, már a játék közepén türelmetlenül benyögi a mattot, mindenki megrökönyödésére érthetetlenül a vizionált mezőre rakja a bábuját, és természetesen elveszti a játszmát a protokoll és a játékszabály értelmében, amit pedig valójában a végsőkig átlátott, mert számára kiszámítható volt. Az ellenlábas sunyi módon, felsőbbrendűséget mímelve learatja a babérokat az "őrülttel" szemben, pedig tudja pontosan, veszített. A közönség mégis őt ünnepli...

én
- Az életem... amely folyamatosan erről szólt...
"még ne... még ne... várj még... nem jött el az ideje..." - gondolták az angyalok. Én a fióknak írtam könyveket... és senki sem hallotta meg a dalaimat... :) Meghallgatták, de csak kevesen HALLOTTák...
Hálával tartozom szerencsétlen angyaloknak, akik őrületesen sok munkával tudtak csak elrejteni... és óvni... hogy életben tartsanak, mire előjöhetnék.

Régebbi bejegyzések »
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14